Nem kell coulrofóbia ahhoz, hogy féljünk a bohócoktól

Gyilkosoknak és filmeknek is köszönhető, hogy sokan tartanak a cirkuszok elmaradhatatlan szereplőjétől.A bohócok történelme egészen az ókori Egyiptomig és Kínáig nyúlik vissza, hiszen akkoriban őket nevezték udvari bolondoknak. A római és a görög színpadi szatírákban is gyakori jelenségnek számított a bohóc, akinek a feladata az volt, hogy mások megtréfálásával szórakoztassa a közönséget.

Az angol clown (bohóc) szót először Shakespeare használta a drámáiban, amikor az ostoba, bolondos karaktereket jellemezte. A ma ismert, klasszikus parókás, festett arcú és színes ruhás cirkuszi bohóc azonban csak a XIX. században jelent meg.

Ez a külső nem sokat változott az elmúlt évszázadokban, ám az emberek bohócokhoz való hozzáállása teljesen más irányt vett, mint régen, hiszen míg a gyerekek jó része szereti a bohócokat, addig a felnőttek közül rengetegen a gonoszsággal, bűnözéssel, gyilkossággal azonosítja őket.

Ennek egyik oka John Wayne Gacy, aki az 1970-es években bohócruhában, Pogó néven lépett fel a gyerekek születésnapján, miközben titokban 33 embert meggyilkolt. Az 1980-as években a bostoniak rettegtek, mert a nyílt utcán és az elhagyatott helyeken embereket rémisztgető bohócruhás alakok jelentek meg. Loren Coleman kriptozoológus ezt a fantombohóc elmélettel magyarázta, ami azt jelentette, hogy a tömeghisztéria az oka a bohócészleléseknek.

Hollywood is alaposan kihasználja a bohócok iránti vegyes érzelmeket. Ott van például az American Horror Story Freak Show című évada, amiben azt láthatta a néző, hogy Twisty a város lakosságának felét megöli, de ott van Joker is, vagy a Poltergeist bohócbabás jelenete.

A média is szereti táplálni a bohócoktól való irtózást, hiszen az újságírók felkapják a témát, emiatt gyakran hallhatunk, olvashatunk álarcos bűnözőkről. Mindezek után már csak az a csoda, hogy még élnek a Földön olyan emberek, akik szeretik a bohócokat.

Egy Angliában végzett 2008-as vizsgálatból kiderült, hogy valójában kevés gyerek kedveli a bohócokat, ráadásul a gyerekkórházak falain gyakran megjelenő bohóc dekoráció sem a gondoskodó környezetre utal, hanem negatív érzéseket vált ki a gyerekekben, akik furcsának találják a dekorációt.

Rami Nader kanadai pszichológus, a coulrofóbia kutatója úgy véli, hogy a bohócok sminkje és ruhája elrejti a valódi identitásukat és érzelmeiket. Ez összecseng Francis T. McAndrew, a Knox Főiskola professzora feltételezésével, ami arról szól, hogy a bohócokat a bennük megbújó kétértelműség, a kiszámíthatatlan nonverbális viselkedés teszi ijesztővé.

A rendkívül szokatlan fizikai jellemzők, vagyis a paróka, a nagy piros orr, a smink, az aszimmetrikus szabású ruha mindegyike hozzájárulhat az emberek bizonytalanságérzéséhez, mivel soha nem lehet tudni, hogy a bohóc mit fog tenni a kiszemelt áldozatával. Az új kutatás eredménye azt igazolja, hogy csak a kinézet nem feltétlenül ad okot a félelemre, de a különös szokások és viselkedésminták képesek felnagyítani a furcsa tulajdonságokat.

Ha tehát te sem vagy oda a bohócokért, akkor egyáltalán nem biztos, hogy coulrofóbiás vagy, hiszen napjainkban teljesen hétköznapi jelenség, ha valakinek nem a móka és kacagás jut az eszébe a kimázolt alakokról, hanem valami sokkal rosszabb.

(Forrás: divany.hu)