A Notre Dome szerzetesei visszakövetelik a legendásnak vélt kardjukat

 A történelem híres kardjai és legendájuk.Durandal: A franciaországi Rocamadour-i Notre Dame kápolna feletti sziklába több száz évvel ezelőtt beépítetek egy kardot, ami állítólag a híres Durandal, Roland lovag kardja. A fegyver története arról szól, hogy Roland a szikla oldalára helyezte a szent pengét annak érdekében, hogy így akadályozza meg a kápolna elfoglalását. A XII. század óta a kápolna szent zarándokhely volt.

2011-ben a helyi önkormányzat eltávolította a kardot, amit a párizsi Cluny múzeumnak adtak, hogy állítsák ki, ám a szerzetesek visszakövetelik, még úgyis, hogy nem bizonyított, hogy az tényleg a Durandal-e.

Joyeuse: Charlemagne király fegyvere volt a misztikus kard, amiről az uralkodó azt állította, hogy naponta harminc alkalommal változtatja meg a színét és olyan fényes, mint a Nap. 1271-ben már két kard is a Joyeuse nevet viselte a francia koronázási tárgyak között, ám mindkettő nem lehet az igazi Joyeuse.

A Louvre-ban őrzött Joyeuse legrégebbi részei a X. és XI. század között készültek. Mivel Charlemagne király 813-ban meghalt, ezért a Louvre-ban látható Joyeuse nem lehet a misztikus kard.

A másik ugyanilyen nevű kard a bécsi császári kincstárban található, de ez is a X. században készült, ráadásul erről azt feltételezik, hogy Attila kardja, amit Mars istentől kapott.

A Wallace kard: A mendemonda szerint William Wallace emberi bőrből készítette el a kard hüvelyét és a hozzátartozó övet. Arról sokféle elmélet létezik, hogy kitől származhatott a bőr. Az egyik teória szerint Hugh de Cressingham, Skócia kincstárnoka adta a skót hősnek, ugyanis Wallace legyőzte a Stirling Bridge-i csatában.

Más elbeszélések szerint IV. Jakab király küldte a bőrt. A történészek úgy vélik, hogy egy szerencsétlen adószedő bőrét használta Wallace, ám nagy esély van arra, hogy a legtöbb legenda célja az, hogy igazi barbárként mutassa be a skót hőst. A karodt a Nemzeti Wallace Emlékmű állandó kiállítás részeként nézhetjük meg.

Honjo Masamune: A legendás pap és kardkovács, Masamune készítette a kardokat. Masamune műveit nemzeti kincsként tartják számon a japánok, pedig egyik kardját sem sikerült eddig megtalálni.

Az átkozott Muramasa: Az előbb említett Masamune vetélytársa szintén egy ősi japán kardkovács volt, aki a legenda szerint azért imádkozott az istenekhez, hogy a kardjait „nagy rombolók” forgassák.

Muramasa kérését teljesítették az istenek, ám inkább ne tették volna, ugyanis a legendák szerint mindenki, akinek Muramasa kardot forgatott, megőrült és a saját, illetve mások vérét ontotta. Végül Shogun Tokugawa Ieyasu megtiltotta a Muramasa kardok használatát.

Szent Péter kardja: Több legenda szól Szent Péter kardjáról. Ezek egyik, hogy a szent ezzel vágta le a főpap szolgájának fülét a Getszemáné kertben. Állítólag ugyanezt a kardot vitte Britanniába Arimathea József.

Ám 968-ban Jordánia püspöke Lengyelországba vitettet egy kardot, amiről azt állította, hogy az Szent Péter igazi kardja. Ezt ma Poznanban, a Megyei Múzeumban nézhetjük meg, ám a történészek véleménye az, hogy ezt a kardtípust még nem használták Szent Péter idejében. A kohászati tesztek is azt bizonyítják, hogy a kard a szent halála után született.

(Forrás: noiportal.hu)