Embertelen körülmények között dolgoznak a ruhaiparban



Veszélyes körülmények, emberkereskedelem és gyerekmunka is szerepel a legsokkolóbb tények között.A hírekben néha megemlítik, hogy a nemzetközi ruhaiparban milyen embertelen körülmények között készítik el a holmikat a munkások, mindezt éhbérért, ám ennek ellenére nem történt értékelhető javulás az ügyben.

A nagy divatmárkák közül sok továbbra is ázsiai gyárakban készítteti a ruhákat, amelyeknek megvásárlásakor az alábbi sokkoló tényekkel kell tisztában lenned!

Gyerekmunka: Kambodzsában a munkáltatás legalsó korhatára 15 év, de sok ruhagyárban gyakori, hogy már 12 éves kortól dolgoznak a lányok. A gyerekmunkásos átlagos napi bére 130 forint/nap, kortól függetlenül. Az UNICEF és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint jelenleg 170 millió gyerek dolgozik a ruhaiparban az egész világon.

Veszélyes munkakörülmények: Amíg be nem következtek a gyárbalesetek Bangladesben, addig az országban semmi sem írta elő a biztonságos munkakörülmények megteremtését. 2012-ben összesen 112 varrónő halt meg a Tazreen Fashion ruhagyárban keletkezett tűzben.

Ilyen és ehhez hasonló tragédiák kellettek ahhoz, hogy az illetékesek gondolkodni kezdjenek a biztonsági előírások létrehozásán. Az olyan ismert márkák, mint a Walmar és a Gap, köztudottan hasonló gyárakban gyártatják le a ruháikat. Az esettel kapcsolatban a Walmart csak annyit közölt, hogy az ő gyárukban szigorúan veszik az előírásokat.

Emberkereskedelem: A Patagona cég, amely túrázáshoz gyárt felszerelést, 2015-ben vizsgálatot folytatott azért, hogy jobban belelássanak a gyári munkások életébe. Ebből kiderült, hogy Tajvanban a migráns dolgozókat olyan közvetítők tartják a markukban, akik rengeteg pénzért cserébe kínálnak nekik munkát.

A közvetítők 7000 dollárt kérnek, amiért cserébe 3 évi munkát garantálnak, ami valójában azt jelenti, hogy a munkás az első két évben törleszt, majd egy évvel később újra kezdődik a kör, tehát megint le kell majd dolgoznia a közvetítői bért, hogy legyen munkája. A Patagonia nem hagyta szó nélkül az ügyet, ugyanis szigorúan felülvizsgálta a gyárakban az emberi jogokat, hogy hasonló emberkereskedelem ne fordulhasson elő.

Rossz minőség: A gyáraktól annyira gyors munkát várnak el a megrendelők, hogy az a tempó nem engedi meg, hogy a rossz minőségű anyagokból jó minőségű holmit állítsanak elő. Emellett a cél a tömeges eladás úgy, hogy az előállításhoz a legolcsóbb eszközöket használják.

Halálos munkatempó: A ruhagyárak célja a minél nagyobb eredményesség elérése, ezért a vezetőket kicsit sem érdekli, ha valakinek egészségügyi vagy más problémája van. Ha pedig nagyon közel van a határidő, akkor még éjszaka is dolgozniuk kell a munkásoknak, akik esetében a fizetett túlóra ismeretlen fogalom.

Egy norvég fiatalokból álló csapat, Sweatshop: Dead Cheap Fashion címmel, dokumentumfilmet készített az ázsiai ruhagyári munkások szörnyű életérről. A fiatalok azért készítették a felvételt, mert szeretnének felszólalni az igazságtalanság ellen, ami európai szemmel szinte felfoghatatlan.

Elképesztő mennyiségű hulladék: Évente 11.39 millió tonna ruhát dobnak ki Amerikában, ahol ennek a mennyiségnek csupán a 15 százalékát adják jótékony szervezeteknek vagy használt ruha boltoknak. A maradék 85 százalék a szemetesbe kerül.

1999 és 2009 között 40 százalékkal nőtt a ruhahulladék mennyisége, de ez a szám az elmúlt években tovább emelkedett.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

Ajánló

Ajánló