Remake filmek, amelyek vannak olyan jók, mint az eredeti volt

Érdemes volt újrafeldolgozni a klasszikus alkotásokat.A filmiparban mindig is létező jelenség volt a remake, amikor egy régi alkotást újragondoltak és új filmet forgattak belőle. Ez az újrafeldolgozás hol szörnyen, máskor olyan jól sült el, hogy a remake volt olyan jó, mint az eredeti film, de arra is akadt példa, amikor remake nagyobb sikert aratott, mint az eredeti mű.

Íme néhány film, aminek az eredetileg és az újraforgatása is tetszett a nézőknek!

A sebhelyesarcú (Scarface, 1983): Az 1932-ben bemutatott eredeti filmnek a rendezője Howard Hawks volt, míg az 1983-as, azonos címen megjelent remake Brian De Palma nevéhez köthető. A két film nemcsak abban azonos, hogy mind a kettő A sebhelyesarcú címet kapta, hanem abban is azonosak, hogy az adott rendező legjobb munkái közé tartóznak.

Az 1983-as film remek példája annak, hogy hogyan lehet korszerűsíteni egy több, mint 50 évvel korábban bemutatott filmet. Az eredeti A sebhelyesarcú Chicagóban, a szesztilalom idején játszódott, míg a remake az 1980-as években, Miamiben, a kubai bűnözés és a kokain elterjedésének idején.

Érdekesség, hogy a forgatókönyvet író Oliver Stone maga is kőkemény kokainfüggő volt abban az időben, amikor A sebhelyesarcút forgatták. A nem túl finom alapanyagú film sikeréhez De Palma stílusára is szükség volt.

Két tűz között (True Lies, 1994): Arnold Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis akcióvígjátéka a francia Claude Zidi Titkolt titkosügynök című vígjátékának remake-je, ám itt egy olyan újrafeldolgozásról van szó, amelyben a rendező, James Cameron, teljesen a saját ízlése szerint formálta az eredeti sztorit.

Cameron tulajdonképpen az alapszituációt vette át a francia filmből, míg az önparódiába forduló akciózás már teljesen a saját ötlete volt.

Szemtől szemben (Heat, 1995): Az igazán különleges az ennek a filmnek az esetében, hogy az eredeti alkotás rendezője, Michael Mann volt az, aki elkészítette az újrafeldolgozást. A Szemtől szemben egy közel háromórás, karakterközpontú film, ami annak idején úgy vonult be a történelembe, hogy ez volt az a film, amelyben Al Pacino és Robert De Niro végre „találkozott” egymással.

A két színész korábban a Keresztapa második részében is szerepelt, mégis ott nem volt közös jelenetük, ugyanis De Niro a fiatal Vito Corleone-t alakította, aki a film jelenében már halott volt. Emiatt a Szemtől szemben legnagyobb az a néhány rövidke jelenetsor volt, amelyben a Pacino által játszott rendőr és a De Niro által életre keltette gengszter, a film közepén leülnek kávézni.

A történetet Mann egy el nem készített tévésorozat pilotjában dolgozta fel, de azt végül tévéfilmként, L. A. Takedown címen mutatták be távolról sem olyan sikerrel, mint a Szemtől szemben filmet.

A dolog (The Thing, 1982): Abban az időben, amikor bemutatták John Carpenter horrorfilmjét, akkor senkit sem érdekelt, de később a rendező egyik legnépszerűbb alkotásává vált, amit napjainkban minden idők legjobb horrorfilmjei között emlegetnek.

A dolog valójában egy 1950-es évekbeli sci-fi-horror újragondolása, de nem nevezhető igazi remake-nek, mert a két filmben csak annyi a közös, hogy mind a kettő John W. Campbell Who Goes There? című kisregényének adaptációja.

Carpenterre óriási hatással volt az 1951-es feldolgozás, A lény, amiből vizuális és tematikai megoldásokat emelt át a saját filmjébe. Ez annak tudatában nem is csoda, hogy az '51-es filmnek Carpenter egyik kedvenc rendezője, Howard Hawks volt a producere.

(Forrás: nlcafe.hu)