A legborúsabb szuperhősfilmek

Ha szereted a komor, sötét történeteket, akkor ez a lista neked szól!Nem is olyan régen még senki sem vette komolyan a szuperhősfilmeket, hiszen csak arról szóltak, hogy néhány felnőtt szuperképességet szerez, jelmezt húz és igazságosztónak állítja be magát. Napjainkban azonban már tudjuk, hogy a legviccesebb szuperhősnek is megvannak a maga lelki sebei.

Ugyanakkor jó pár szuperhősfilmben a humornak és a vidámságnak az írmagja sincs meg. Ha te is ilyen filmeket keresel, akkor az alábbi lista neked szól!

Batman Superman ellen: Az igazság hajnala (Batman v Superman: Dawn of Justice (2016): Zack Snyder filmje annyira túlzásba esett a sötét és drámai hangulattal, hogy a mai napig élcelődés tárgya, ám tény, hogy ennél borúsabban nem lehetett volna megközelíteni Superman és Batman alakját.

Maga a film azzal indít, hogy Superman, ha közvetve is, de több ezer ember halálát okozta. Mellette Batman hozta a formáját, ha erőszakra és búskomorságra van szükség. Mindeközben a kormány egyre jobban retteg a szuperhősöktől. 

A sötét lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises, 2012): Nem könnyű eldönteni, hogy Christopher Nolan trilógiának melyik a legsötétebb darabja, de a záródarab tűnik a legkomorabbnak.

Habár Batman győz, mégis fizikailag és Gotham védelmezőjeként is kudarcot vall, hiszen képtelen megakadályozni Bane-t abban, hogy anarchiába taszítsa a várost. Ezek után a megmentőként visszatérő Batman kénytelen lesz együtt élni az emiatt érzett bűntudatával.

A sebezhetetlen (Unbreakable, 2000): A hősélet egyik legkülönlegesebb megközelítése figyelhető meg M. Night Shyamalan alkotásában, ami már akkor elég cinikus és reménytelen megközelítése volt a szuperhősfilmeknek, amikor azok csak kezdtek divatba jönni.

A filmben David Dunn késve jön rá, hogy sebezhetetlen, ám ebben nem lel sok örömöt, ahogy az igazságosztás is csak újabb problémákat generál az életébe. A szupertörékeny Elijah Price története sem játék és mese, ám a filmnek mégis inkább az a legsötétebb húzása, hogy ők ketten nem válhatnak bajtársakká.

Batman visszatér (Batman Returns, 1992): Természetesen a komor szuperhősökről szóló listáról nem maradhat le Batman, akivel önmagában megtölthetnénk egy teljes listát. Annak idején Tim Burton volt az, aki bebizonyította a nézőknek, hogy Denevérembert is komolyan lehetne venni, ezt pedig egy újabb szintre emelte a Batman visszatérésében.

Ebben a sötét és erőszakos, karácsony idején játszódó szuperhősfilmben, a korrupcióban fürdő Gotham városában készül tömeggyilkosságra Pingvin, ezzel kicsit sem ünnepivé téve az élményt.

A Megtorló: Háborús övezet (Punisher: War Zone, 2008): A Megtorló ugyanolyan önbíráskodó hős, mint egy tömeggyilkos, a kettő közötti határt pedig rendszeresen elmossák a különféle feldolgozások.

Lexi Alexander alkotásában a Megtorló éppen vezekelni próbál, amiért tévedésből megölt valakit. A Megtorló: Háborús övezet az egyik legsajátosabb Marvel-feldolgozás a maga erőszakos rajzfilmes szélsőségeivel és örömtelenségével.

Watchmen (2009): Minden idők egyik legjobb képregényeként tartják számon Alan Moore és Dave Gibbons munkáját, ami inkább anti-szuperhős történetnek tekinthető. Zack Snyder sztorija hemzseg a visszataszító, tragikus, gonosz alakoktól, akik képtelenek jól használni a rájuk bízott hatalmat. A Watchmen olyan lesújtó képet ad a szuperhősökről, amilyet eddig egyik másik mű sem tudott leutánozni.

(Forrás: hu.ign.com)