Nem az apja megölése tette tönkre Dosztojevszkij gyerekkorát

A világirodalom nagyjai felnőttként sem tudtak megbirkózni azokkal a traumákkal, amelyeket a szüleiknek köszönhettek.A gyereknevelés terén sokat változott a világ, de még napjainkban is igaz, hogy nem való mindenkinek a szülői szerepkör. Ugyanakkor régen sokkal rosszabb volt a helyzet, mint most, mert akkoriban teljesen elfogadtattok voltak azok a nevelési elvek, amelyeket manapság elítél a társadalom.

A rossz szülők gyerekei közül azonban később sok kiváló író került ki, ám közülük sokan még felnőttként sem tudták feldolgozni a gyerekkori traumákat. Alice Miller A test kiáltása – A szülői bántás hosszú távú következményei című könyvében arra kereste a választ, hogy a világirodalom nagyjainak életében milyen visszafordíthatatlan károkat okozott a rossz nevelés, vagy annak teljes hiánya.

A világirodalom híres írói közül többen fiatalon haltak meg, ami talán elkerülhető lett volna azzal, ha képesek lettek volna feldolgozni azt, ami gyerekkorukban történt velük.

Csehov korán került a családfő szerepébe: Anton Pavlovics Csehov apja is az alkohollal tette tönkre a saját és családja életét. Az író nagyapja még jobbágynak született, de sikerült megváltania magát és a gyerekeit. Csehov apja azonban képtelen volt arra, hogy jól használja a szabadság adta lehetőségeket.

A férfi kiskereskedőként csődbe ment és az adósok börtönébe került. A családot az író támogatta, gondoskodott róluk, és fenntartotta a moszkvai lakást. Mindezt még akkor is tette, amikor ő is csak keveset keresett.

Dosztojevszkij apját jobbágyai gyilkolták meg: Furcsán hangozhat, de Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij esetében nem az okozott sanyarú gyerekkort, hogy megölték az apját, ugyanis mai szemmel nézve, Mihail Andrejevics Dosztojevszkij egyáltalán nem volt jó szülő.

A férfi állandóan ivott, féltékenykedett a feleségére, a gyerekeit, vagyis Fjodort, bátyját és hat öccsét, katonai szigorral nevelte. A csemeték közül a legidősebbet a Hadmérnöki Intézetbe küldte, ahol még az otthoninál is nagyobb szigorra számíthatott.

Amikor Mihail birtokot és száz jobbágyot örökölt, akkor azokat is keményen fogta. Ez vezetett oda, hogy egy konfliktus alkalmával a parasztok agyonverték. A már akkor is szorongó Fjodor az intézetben tudta meg, hogy az apját megölték. Az álmatlanságban és epilepsziás rohamokban szenvedőíró író 59 évet élt.

Arthur Rimbaud könyörtelen édesanyja a halálra vágyott: A francia költő anyja egy kemény és könyörtelen asszony volt, aki folyton ellenőrzés alatt tartotta a fiát, akinek igyekezett eltaposni a függetlenség iránti vágyát.

Arthur Rimbaud kétszer is megszökött hazulról, de végül mindig kénytelen volt visszamenni az anyjához, akiről Yves Bonnefoy a Rimbaud című munkájában azt írta, hogy egy becsvággyal, gyűlölettel, büszkeséggel teli, szikár, nyakas, önfejű, vallásos és bigott nő volt.

Rimbaud anyja morbid módon rajongott a halálért. Ezt a különös vonzódást jól mutatja, hogy 65 évesen kitalálta, hogy a sírásók vigyék le abba a kriptába, ahol majd a két fia mellé temetik, ugyanis meg akarta tapasztalni, hogy milyen lesz a végső nyugalom.

(Forrás: divany.hu)