Egyre jobban terjed a „repülési szégyen” mozgalom

Sokan kezdtek aggódni a repülőút által hagyott szénlábnyom miatt.A Svédországban létrejött, eredeti elnevezés szerint flygskam, avagy „repülési szégyen”, a repülőút által magunk mögött hagyott szénlábnyom csökkentését, elkerülést és az „út a fontos, nem a cél” bölcsességet hivatott népszerűsíteni.

A mozgalom lényege egyfelől az, hogy védjük a környezetet, másfelől újra felfedezhetjük, hogy a célunkhoz való lassabb eljutás sokkal több kalanddal, élménnyel és izgalommal kecsegtet, mint egy gyors repülőút, ami kifejezetten káros a Földre, ugyanis tény, hogy a fel- és leszállás a legnagyobb károsanyag-kibocsátás.

A „repülési szégyen” mozgalom terjedése miatt egyre többen határoznak úgy, hogy kizárólag akkor ülnek repülőre, ha nagyon hosszú útra indulnak, több időt töltenek a célállomáson, ha azonban csak egy rövid kirándulásra indulnak, akkor inkább vonatra szállnak.

Ezt Jocelyn Timperley így magyarázta:

„Itt van ez a fájdalmas kontraszt a hétvégi kirándulás örömteli élvezete és az éghajlatváltozás romboló valóságának hatásai között. Mások ezt úgy mondanák, hogy azt követően, hogy környezetvédelmi szempontból felébredtek, már zavarba jönnek a repüléstől.”

A BBC egyik szerzője, aki 5 éve nem ült légijárműre, kivételt tett a testvére lánybúcsúja és az időhiány miatt. Ő így magyarázta a cikkében, hogy miért kerüli, ha lehet, a légi közlekedést:

„A durva szénlábnyom miatt sokáig kerültem a repülést. Tizenéves korom óta egyre jobban marcangolt a bűntudat a repüléssel járó kibocsátás miatt, ugyanis azóta egyre többet tudtam meg az éghajlat-változásról, és arra gyakorolt hatásáról. Tulajdonképpen a repülés lehet a leginkább szénigényes tevékenység, amit óránként tehetünk.”

A cikkíró szerint a „repülési szégyen” egyre szélesebb körben terjedt el Európában az elmúlt évben. Ennek oka lehet az, hogy korunkban egyre inkább szükségessé válik az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogása, vagyis ha valaki ennek tudatában ül légijárműre, akkor annak az illetőnek könnyen bűntudata támadhat.

A légi közlekedés szembeni egyre nagyobb ellenállás nyertese a vasúti közlekedés, hiszen egyre többen választják alternatívaként. Jellemzővé vált például, hogy egyre többen fedezik fel az éjszakai vonatozás előnyeit. Ez a jelenség növekvő nyomás alá helyezi a politikusokat a repülés éghajlati hatásainak kezelése terén.

Ha összességében nézzük, akkor a mozgalom azon is változtat, hogy hogyan, miért és hova utazunk. Habár a „szégyen” kifejezés negatív töltetűnek hangzik, mégis a hangsúly nem ezen, hanem azon van, hogy a mozgalom pozitív hatását gyakorol a környezetre és az utazóra is.

A „repülési szégyen” mozgalom nem ítéli el azokat az embereket, akik továbbra is repülővel közlekednek, ugyanis a fókusz inkább arra irányul, hogy a saját utazási szokásainkon változtassunk. Azt sem lehet kijelenteni, hogy mindenki a szénlábnyom miatti aggódás miatt választja a vonatot a repülőgép helyett, hiszen a döntésben az is közrejátszhat, hogy nem a repülő a legolcsóbb, leggyorsabb megoldás arra, hogy valaki A pontból eljusson B pontba.

A vonatozás mellett szólhat, hogy a szerelvény általában egy adott település központjába viszi el az utasokat, akik hosszabb ideig csodálhatják a kilátást, ráadásul az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a vonaton könnyebben megy az ismerkedés, mint a repülőn.

A vonatozás esetében továbbá nincs sorban állás és repülőtéri hercehurca. A technika fejlődés pedig jó hatással van a vonatok felszereltségére, kényelmi szintjére és az úti célok bővítésére.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)