123 korbácsütés után vallotta magát boszorkánynak a 13 éves fiú

Történetek boszorkánynak kikiáltott gyerekekről.Juliusspital: Németország a boszorkányüldözés melegágya volt a XVII. században. 1627-ben a boszorkánysággal vádoltak fogadóállomásává alakították át a wurzburgi városi kórházat, a Juliusspitalt.

Mivel ehhez az épülethez árvaház és iskola tartozott, ezért néhányan aggódni kezdtek, hogy a boszorkányok meg fogják rontani a lakók egy részét. Ennek következményeként tíz 8 és 13 év közti gyereket vádoltak boszorkánysággal 1628 januárjáig.

1628 októberében a 13 éves Hans Philipp Schuh ült a vádlottak padján. Bár eleinte tagadta, hogy boszorkány, mégis 123 korbácsütés után kijelentette, hogy boszorkány, és az egyik osztálytársa által ismerte meg a boszorkányságot. A fiút kivégezték.

A navarrai boszorkányüldözés: Az 1525-ös navarrai boszorkányüldözés során egy ismeretlen személy furcsa küldetésen vett részt azzal a 9 és 11 éves lánnyal, akik ismert boszorkányok voltak. A két gyerek nagyjából 400 falusi ellenőrzése után tíz nőt és két férfit vádolt boszorkánysággal. Végül összesen 30 vádlott állt bíróság elé, de nem ítélték halálra őket.

A Kis Murgin: 1862-ben jelent meg a francia történész, Jules Michele La Sorciere („A varázslónő”) című műve, aminek a baszk boszorkányokról szóló fejezetében található egy eset, amelyben Seigneur de Saint-Pe biztos volt abban, hogy egy boszorkány a vérét szívja, ezért meggyőzte a baszk kormányt, hogy tisztítsák meg a régiót a boszorkányoktól.

Nagyjából 60-80 embert vádoltak meg és állítottak bíróság elé. Köztük volt a 17 éves koldus, Margarita, avagy Kis Murgin, aki Michele írása szerint, elmondta a bíróságon, hogy ő és a társa, Lisalda, hogyan áldozott gyerekeket az ördögnek.

Különös módon a Kis Murgin dolga az volt, hogy másokat vizsgáljon meg, keressen rajtuk ördögi jelet és találja meg a boszorkányokat. Habár a műből nem derül ki a lány sorsa, Michele mégis azt sugallja, hogy nem volt fájdalommentes halála.

A salemi boszorkányper vádlott gyermekei: Az közismert tény, hogy a salemi boszorkányperek gyerekek miatt indultak el, de azt már kevesen tudják, hogy több 12 év alatti gyereket is boszorkánysággal vádoltak.

Legalább nyolc gyerek esetében az anyjukat is megvádolták. A gyerekek ellen spektrális bizonyítékok voltak, ráadásul mind a nyolcan bevallották, hogy bűnösök. Néhány azt állították, hogy az anyjuk változtatta őket boszorkánnyá.

Johanna Tyler és Sarah Carrier ennél részletesebben mesélt az ördöggel való beszélgetéseikről. Sarah és Thomas Carrier 7 és 10 évesek voltak, amikor az anyjukkal, Marthával, a vádlottak padjára kerültek. A gyerekek anyját egy héten belül felakasztották. Sarah ezután boszorkánysággal vádolta a nagynénjét és a 10 éves unokatestvérét, Margaretet, akinek szüleit szintén bíróság elé állították.

Dorcas Good csak 5 éves volt, amikor boszorkánysággal vádolták, aminek nyilvántartásba vétele hónapokkal megelőzte a többieket. A kislány azt vallotta, hogy az anyja három madarat irányított, valamint megkínozta azokat az embereket, akiket nem kedvelt. Bár az anyja ártatlannak vallotta magát, mégis elsők között akasztották fel.

A Paisley boszorkányok: 1696-ban állítólag a szobalánya, Catherine Campbell megátkozta a 11 éves Christian Shawt, akinek testén hamarosan jelek jelentek meg, rohamai és görcsei támadtak, valamint olyan tárgyakat kezdett köpködni, amelyekről azt állították, hogy a boszorkányok varázsolták belé.

A letartóztatottak közt volt a 12 éves Thomas Lindsay, akit azt követően fogtak el, hogy kijelentette, hogy az apja az ördög, és látta repülni. A 21 vádlott közül 14 ellen ejtették a vádat. A többieket, köztük Catherine Campbellt is, bűnösnek mondták ki, majd felakasztották és megégették őket. A halálos ítélet végrehajtása után Shaw bejelentette, hogy teljesen rendbe jött.

(Forrás: noiportal.hu)