Egy véletlennek köszönhetjük mikrohullámú-sütőt



Világmegváltó találmányok, amelyeknek feltalálását senki sem tervezte.Fagylalttölcsér: Arnold Fornachou 1904-ben, Saint Louis-ban volt fagylaltárus, amikor az egyik nap kifogyott a papírkelyhekből. A szomszéd cukrász, Syrian Ernest Hamwl kisegítette, és tölcsért formázott az ostyáiból, amibe fagylalt került.

Pálcikás jégkrém: A 11 éves Frank W. Epperson saját üdítőitalt akart készíteni, de egyik éjjel a tornácon felejtette az italokat, amikbe reggelre beledermedtek a keverőpálcák. Frank W. Epperson jégnyalóka néven árulta a találmányát.

Chips: Gerorge Crum 1853-ban nagyon dühös lett, amiért egy vendég kétszer is visszaküldte a sült krumpliját, ami szerinte túl vastag volt. A mérges séf annyira vékony szeletekre vágta a burgonyát, amilyen vékonyra csak tudta. Így született meg a chips.

Mikrohullámú-sütő: Percy Spencer egy vákuumcsövet vizsgált a Raytheon vállalatnál, ahol a komoly kutatás közben azt vette észre, hogy megolvadt a zsebében tartott csokoládé. Ez alaposan felkeltette Spencer kíváncsiságát, aki pattogtatni való kukoricát tett a csőbe, ezzel pedig hatalmas felfedezést tett.

Coca Cola: John Smith Pemberton gyógyszerész olyan szert próbált előállítani, ami egyszerre élénkít és frissít. 1886. május 8-án a laboratóriumában előállította az első kólát, ám állítólag ez a véletlen műve volt, mert John Smith Pemberton gyógyszert akart készíteni, nem frissítőt. Egy másik legenda szerint véletlenül lett szénsavas, mert egy figyelmetlen munkatárs szódát öntött bele a sima víz helyett.

Édesítő: Egy laborban dolgozott Ira Remsen és Constantin Fahlberg, akik ebédszünetet tartottak, ám Fahlberg elfelejtett kezet mosni az étkezés előtt. Fahlberg nem értette, hogy miért lett az étel édesebb a szokottnál. Kiderült, hogy ennek oka az volt, ami a kezén maradt.

Tépőzár: Egy nap George de Mestral megunta, hogy a zoknija és a kutyája szőre mindig tele megy mindenféle bogáncsokkal és más növényekkel, miután együtt játszottak, ezért a svájci mérnök mikroszkóp alatt vizsgálta meg, hogy ezek a bosszantó növények hogyan tudnak rátapadni mindenre. Ekkor fedezte fel azokat a kis kampószerű végződéseket, amik 20 év múlva elvezettek a tépőzár feltalálásához.

Pacemaker: Az egyik forrás szerint John Hopps elektromérnök azt vizsgálta, hogy hipotermia esetén hogyan lehet visszaállítani a testhőt a rádiófrekvencia segítségével. Hopps ekkor figyelt fel arra, hogy bizonyos stimulálás hatására a szív újraindul.

Egy másik forrás szerint Wilson Greatbatch mérnök rossz ellenállást épített be abba a készülékbe, aminek a szívhangot kellett volna rögzítenie. A rossz ellenállás miatt az áramkör felzúgott, egy másodperc múlva leállt, majd újra felzúgott abban a ritmusban, ahogy a szív dobog.

Innentől kezdve még hosszú utat kellett bejárni ahhoz, hogy a véletlenül született alapötletből létrejöhessen a testbe ültethető pacemaker.

Play-Doh: Az 1930-as években a Kutol cég egy ragacsos, gyurmaszerű anyagot kínált tapétatisztítóként. A termék nagyot bukott. A cég már közel állt a csődhöz, amikor kiderült, hogy a gyerekek imádják gyurmaként használni az anyagot. A felesleges tapétatisztítóból így lett népszerű játék.

Slinky, vagyis a lépegető rugó: Richard James hajómérnök a műszerek stabilizálásának megoldását különböző méretű rugókkal képzelte el, amikor az egyik leesett és önálló élete kelt. Ez annyira megtetszett a hajómérnöknek, hogy hazavitte a fiának, hogy játsszon vele. A rugó a szomszéd gyereknek is megtetszett. A szerkezet 1945-től a került a boltokba.

(Forrás: divany.hu)

Ajánló

Ajánló