A budapesti bérházak titka

Miért nem dőltek még össze a több, mint 100 éves épületek?Amikor lakást keres az ember, akkor gyakran hallja az ismerőseitől, hogy századfordulós épületben vegyen lakást, mert azokban a házakban még van anyag, hiszen dédapáink „értettek az építészethez”. Az se ritka, hogy valaki azt állítja, hogy a Monarchia idején, ha a vállalkozó lopott volna az alapanyagból, akkor többé nem kapott volna megbízást.

A régi bérházak értéke mellett szól az a tény, hogy az 1870-es évektől az 1910-es évekig épült, több ezer ingatlan közül még ma is rengeteg megtekinthető a fővárosban. Azokat a lakóépületeket, amelyek túlélték a bombázásokat, az 1944-45-ös ostromot, az 1956-os utcai harcokat, sikerült megóvni a későbbi generáció számára. Ezek a házak felújítva, sziklaszilárdan állnak a budapesti utcákon úgy, mintha elpusztíthatatlanok lennének.

A XIX. század vége és a XX. század eleje között épült bérházak titka azonban nem az, hogy ezekben még van anyag, vagy az építész tudta, hogy mit csinál. Az igazi ok ennél sokkal egyszerűbb, ugyanis az adott korban Európa legszigorúbb építészeti szabványai voltak érvényben Budapesten.

1988-ban John Lukacs a Budapestről szóló tanulmánykönyvében leírta, hogy a fővárosi bérházak a hiányosságaik ellenére nem rozoga építmények, mert a spekulánsok, az építkezők és a vállalkozók nem térhettek el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának szabványaitól.

A korabeli szabályok pontosan meghatározták a telkek legkisebb és legnagyobb méretét, a bemélyedések, házak magasságát. Mivel ettől senki se térhetett el, ezért nem épült sok ötemeletesnél magasabb épület Budapesten. A felhőkarcolók ugyanezért nem valósulhattak meg.

A bérházak alaprajza az esetek többségében hasonlított a közép-európai városok nagy részében található épületekére, kocka vagy téglalap alakúak voltak, és többnyire belső udvar köré épültek.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának nevéhez olyan remek ötletek tartoznak, mint a hajózható belváros, amit Reitter Ferenc tervei szerint akartak kivitelezni. Ha ez megvalósult volna, akkor ma a Nagykörút helyén közlekedésre alkalmas csatorna vízen hajózhatnánk a Nyugatihoz.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa évtizedeken keresztül határozta meg Budapest arculatát. A testületet alapítását 1870-ben iktatták törvénybe. A feladatköré tartózott az utak és az utcák irányának és szintjének meghatározása, a beruházásokhoz kapcsolódó pályázatok kiírásának előkészítése, a város felmérési munkái, Pest Óbuda és Buda szabályozási terveinek előkészítése, az építkezések törvényi szabályozása.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának megalapítását Andrássy Gyula sürgette. Amikor létrejött a testület, akkor rengeteg munka várta, hogy elkészüljenek vele. A feladatok között szerepelt, hogy új hidakkal tehermentesítsék a Lánchidat, valamint élhetőbb, modernebb és rendezettebb városszerkezetet kellett kialakítani, szabályozni kellett a Duna-medret, és az 1873-ban egyesült három városrészt úgy kellett átalakítani, hogy az egységes fővárosképet mutasson.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa munkájának fontosságát jól mutatja, hogy 1901-ben amerikai delegáció tanulmányozta a fővárost, mert az USA kormánya mintát keresett Washington városának kialakításához, korszerű megoldásához, ezért Európa hat legfontosabb városába, így Budapestre is, bizottságot küldtek, hogy tanulmányozzák a városokat.

A városépítéssel és építészettel foglalkozó Joseph Sübben1890-ben kiadott, majd 1907-ben frissített könyvében olyan elismert nagyvárosokkal említette egy lapon a magyar fővárost, mint New York, Párizs, Bécs, vagy London.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)