Érdekes részletek a Notre-Dame-ról



Tizenhárom dolog a katedrálisról, amit az idegenvezető és az útikönyv nem említ.Eugène Viollet-le-Duc: A francia forradalom során komoly károkat szenvedett a 200 évig épített Notre-Dame, ezért a kormány Eugène Viollet-le-Duc építészt bízta meg a renoválási feladatokat. Viollet-le-Duc munkáját sokan bírálk, mert az a középkor romantikus eszméit idézi.

Egy kakas, amely ereklyetartóként funkcionált: A katedrális huszártornyának tetején található La Flèche, a rézkakas nemcsak jelkép, hanem ereklyetartó is, amiben három relikvia található. Az egyik Krisztus töviskoronájának része, a másik Szent Dénes vértanúhoz, a harmadik pedig Szent Genovévához tartózik.

Rózsaablakok: A székesegyház északi homlokzatán található a gyönyörű rozetták. Az üvegablak átmérője 13 méter. Szűz Mária központi képe körül 80 szám és történet található az Ószövetségből. Az ellenkező homlokzaton található rózsaablak az Apokalipszist ábrázolja. Ez Viollet-le-Duc munkája során készült.

Nulla pont: A székesegyház középső részének a közepén található az a járdára vésett kör, ami négy részre oszlik. Az iránytűre hasonlító jel azt mutatja, hogy attól a ponttól számítanak minden távolságot. A körön álló személy Párizs közepén és Franciaország nulla pontján áll.

Emmanuel: A katedrális 13 tonnát nyomó, a XVII. században felújított, harangja, Emmanuel, a jobb torony legmagasabb szintjén található.

Quasimodo, a szobrász: A Tate Modern Múzeum egyik dokumentumából kiderült, hogy a székesegyház javítására Henry Sibson szobrászt kérte fel a francia kormány. Az önéletrajzi szövegben Sibson elárulta, hogy vele dolgozott egy másik szobrász, akit a kormányzati hatóságok vettek fel. Őt magányos púposnak nevezte.

Kiderült, hogy Victor Hugo ugyanakkor írta a híres művét, amikor Sibson és a társa a Notre-Dame-ban dolgoztak, tehát lehet, hogy a magányos púpos volt az igazi Quasimodo.

A méhek a sekrestyében: 2013-ban egy méhész méhkast adományozott a székesegyháznak. A méhkas saját helyet kapott a sekrestye mennyezetében, a katedrális déli végén.

Egy vámpír a tornyon: Viollet-le-Duc építész több elemmel is kiegészítette a katedrálist, köztük kimérákkal és vízköpőkkel. Ezek közül a leghíresebb a római mitológia vámpírhoz hasonlító lénye, a strix.

Az Citle de la Cité: Viollet-le-Duc munkája után a székesegyház a korábbinál is fontosabbá vált, ezért amikor Haussmann báró városi tervet készített Párizs korszerűsítésére, akkor meg kellett vizsgálnia a javításokat.

Sok házat és épületet azért bontottak le, mert zavarták a Notre-Dame látképét. Ekkor jött létre a fő homlokzat előtti új plaza.

A Szamarak Ünnepe: A középkorban minden évben, december 26-án, a székesegyházban rendezték a Szamarak ünnepét, ami során egy püspöknek öltözött fiú, szamarat vezetve, átlépett az Notre-Dame ajtaján. A fiú körül több száz jelmezbe öltözött ember ugrált, énekelt és táncolt.

Gesztenye mennyezet: A főépületet tartó hatalmas ívek feletti csodás fatető kialakításához 1300 gesztenyefát, azaz 24 hektár erdőt, használtak fel.

Gótikus magasság: A keresztények abban hittek, hogy minél közelebb kerülnek az éghez, annál közelebb lesznek Istenhez, ezért Maurice de Sully püspök elrendelte, hogy építsék meg korának legmagasabb épületét. A Notre-Dame központi hajója 33 méter magas és 9000 férőhelyes.

Ez a harmadik legnagyobb székesegyház: A kutatók szerint a gótikus korszak legjelentősebb épülete a Notre-Dame, az mégse a legnagyobb székesegyház, ugyanis csak a harmadik az Amiens és Beauvais után.

(Forrás: noiportal.hu)

Ajánló

Ajánló