A fővárosi halászatnak állít emléket Fischer Rézi

Rengeteg „halas” utca, épület és szobor található Budapesten.Látva, hogy ma milyen forgalmas és nyüzsgő a Duna fővárosi szakasza, nehéz elképzelni, hogy a XIX. században itt még komoly halászat folyt, pedig akkoriban a helyiek nem kizárólag közlekedésre használták a folyót, hanem táplálékforrásként is.

Akkoriban a budapestiek 100 kilós vizákat foghattak, ráadásul ez annyira jellegzetes része volt fővárosi életnek, hogy még egy városrészt is elneveztek róla. A Vizafogó utcát ma a XIII. kerületben találhatjuk.

Budapesten a halászmesterségről az utcanevekben is megemlékeznek. Ezek közé tartozik a Ponty és Halász utca. Emellett a XVIII. században az egész városrészt Halászvárosnak nevezték, de természetesen, a legismertebb „halas” nevezetesség a fővárosban, a Halászbástya, aminek alkotója Schulek Frigyes.

A Halászbástya helyén katonai feladatokat ellátó bástya állt a XVIII. században. Ennek a védelme a halászok céhének feladata volt. A céh tagjai kisebb csoportokba verődve dolgoztak. Ezeket halászbokornak, hálósbandának, vagy hálóspartinak is nevezték.

A halászmester feladatai közé tartozott a kormányzás, a hálóvetés. A legényeknek például evezniük, mosogatniuk kellett. A céhbeliek azonban nem csak halásztak, hanem árulták is a friss fogást, amelyből a Hal téri halpiacon vásárolhattak a fővárosi polgárok.

A Hal téri piac ma nagyjából az Irányi és a Molnár utca kereszteződésénél terült el. Az eladók eleinte a Dunából merték a vizet az élő halak kádjához, amiből a vásárló kiválaszthatta a neki leginkább tetsző halat. 1862-től már a Halárus lány szobrával díszített kútból merhették a vizet, amivel újra töltötték a halak tárolóit. A kötényben ábrázolt hölgyalakot a köznyelv tréfásan Fischer Rézinek keresztelte el.

A mai Deák téren található Halcsarnokban szintén frissen fogott halakat vásárolhattak az emberek. Ennek a tulajdonosa közvetlenül a halászoktól kapta az élő halakat. A csarnokot, közlekedési okokból, 1924-ben bontották le.

Sajnos, ahogy múltak az évek, úgy csökkent a halhozam bősége. A Dunán megnövekedett a hajóforgalom, kiépítették a rakpartot, megváltoztatták a környéket, mindennek következményeként pedig szinte teljesen eltűntek a vizák, míg a többi halfajta állománya is jelentősen lecsökkent.

Az 1890-es években megszűnt a Hal tér, aminek területét az Erzsébet híd építésekor és a pesti hídfő kialakításakor építették be. A Halárus lány szobra ekkor átköltözött a Népligetbe, ahol 1960-ban autóutat akartak építeni ezért a szobrot lebontották.

Több, mint tíz év múlva az V. kerületi vezetésnek eszébe jutott a Halárus lány szobra, amit szerettek volna újra felállítani, ám addigra teljesen nyoma veszett. 1975-ben a műemléki jegyzékből is törölték, mert már senki sem hitt abban, hogy Fischer Rézi valaha előkerül.

Jó pár évvel később, de akkor is teljesen véletlenül, mégis előkerült Fischer Rézi. A szobor a Fővárosi kertészet népligeti kirendeltségének telepén, félig a földbe temetve, hóba fagyva árválkodott. A szobor műértő kezekbe került, 1985-ben restaurálták, majd kiállították a Kristóf térre, ahol ma is megtekinthető.

Budapesten további halas emlék található az Erkel utca 3. szám alatt, ahol a ház domborművei a halászatnak és a halkereskedésnek állít emléket. A Ponty utcába Kovács Margit kerámia épületdíszét, a Halászó fiút tekinthetjük meg. A Budavári Palota Duna felőli udvarán, Senyei Károly díszkútján, pedig két fiú, egy copfos kislány szeme láttára, viaskodik egy hatalmas harcsával.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)