Irodaház áll az egykor fényűzés magánrezidenciája helyén

Ismerd meg Budapest néhány kevésbé ismert történetét!Ma irodaház áll a főváros legfényűzőbb magánrezidenciájának helyén: Ma már nehéz elképzelni azt a fényűző pompát, ami Gróf Karátsony Guidó budai otthonát jellemezte. A gróf imádta a luxust, és rendszeresen fordultak meg nála színházi dívák és királyi uralkodók, például Ferenc József, VII. Eduárd brit király, valamint XII. Alfonz spanyol király is.

A régi felvételek láttán aligha gondolná az ember, hogy ez a mesébe illő, romantikus kastély három év alatt felépült az akkori Krisztinaváros legnagyobb épületének helyén, mára viszont semmi sincs belőle, ugyanis ma már modern irodaház áll a helyén.

Napjainkban senki sem emlékszik azokra a fényűző bálokra, farsangi mulatságokra, amelyekről gyakran írt a korabeli sajtó. Természetesen a fényűzésnek magas ára volt, az örökösök két kézzel szórták a pénzt.

Az épületet végül 1938-ban bontották le, hogy a helyére német birodalmi iskolát húzzanak fel, ám az soha nem valósult meg, ezért helyette a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iroda székháza épült fel.

Ez a szocreál stílusú épület, ami ma is ott áll a Krisztina körút 55-ös szám alatt. Bár se nem pompás, se nem fényűző, mégis védetté nyilvánították a 90-es években.

Mikor Széchenyi István hideg fürdőt vett a Dunában: Széchenyi István olyannyira a szívén viselte a Lánchíd építését, hogy lakást bérelt egy közeli Duna-parti házban, hogy le ne maradjon valamiről.

Természetesen Széchenyi azt sem hagyta ki, amikor 1848. július 18-án felhúzták az utolsó láncot a hídra. Mindenki izgatottan figyelte az emelődarut, ami azonban nem bírta a nyolcezer mázsás súly és hirtelen leszakadt, magával rántva a munkahidat is, amelyen Széchenyi, és az építkezés vezetője, Clark Ádám is állt.

Mind a ketten belezuhantak a hideg Dunába, de szerencsére sikerült kiúszniuk a partra, és ott helyben fogadást kötöttek, amit Clark Ádám nyert, ugyanis sikerült hat nap alatt kijavítani a hibát, ami a nagy ijedtséget okozó balesetet okozta.

Különleges kapcsolatok: Szendrey Júlia és Andersen: Igazi vagabund volt Hans Christian Andersen, aki beutazta Európát, és az első sikereit ezeknek az utaknak a leírásával aratta, nem pedig a meséivel.

Egyszer hazánkba is ellátogatott, és teljesen lenyűgözte, amit látott. 1841-ben a Dunán hajózva fordult meg Pest-Budán, majd később ellátogatott Mohácsra az egykori csatatérre. Élményeit az „Egy költő bazárja” című művében részletezte.

Andersent valósággal elkápráztatta a fővárosunk, amiről így írt:

„Micsoda kilátás! De hogy is lehetne szavakkal lefesteni? Hogy volna érzékeltethető a napfény, amelyben szemünk elé tárult e látvány?”

A híres meseíró látogatása alkalmából a korabeli sajtó „A császár új ruhája” című mese megjelentetésével kedveskedett neki. Andersen nagy rajongója volt Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége, aki németről magyarra fordította a meséit, amiket könyvként kiadott 1856-ban.

A második férjétől született gyerekeinek rendszeresen olvasott fel belőle, az egyik karácsonya pedig ajándékozott is nekik egy-egy saját példányt. Szendrey Júlia szobrot kapott a dán fővárosban a munkája iránti tiszteletből.

Oroszlánok Mátyás király kertjében: Mátyás király annyira szerette az oroszlánokat, hogy parancsba adta, hogy a Hunyadiak családi címerében a holló mellett szereplő oroszlán fejére tegyenek koronát.

Ennél érdekesebb, hogy Mátyás király egy oroszlán párt kapott Firenzéből diplomáciai ajándékként 1469 karácsonya előtt egy nappal. Az uralkodónak több díszes kertje és parkja is volt. Ezek egyike a budai vár nyugati oldalán volt, ahol valószínű, hogy a Janus Pannonius által verseiben többször is említett oroszlánok is éltek.

A krónikások szerint a hím és nőstény oroszlán hűségesen követte a gazdáját mindenhova, így Bécsbe is, ha Mátyás királynak ott akadt dolga. Bonfini elbeszélése szerint 1490. április 6-án, amikor a király meghalt a bécsi palotájában, akkor Budán a gazdájuk után haltak az oroszlánok.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)