Római kori épületmaradványok lehetnek a Balaton fenekén

A több, mint 200 éves szóbeszéd szerint a halászok és a helyiek tornyokat láttak, harangozást hallottak Tihanynál és Örvénynél.Több, mint 200 éves az a mendemonda, amely szerint épületek rejtőznek a Balatonban Tihanynál vagy Örvényesnél. Egyes beszámolók szerinte a csendes estéken hallani lehet az elsüllyedt falu harangjának, a hullámzás miatti, kongását, de olyanok is akadnak, akik a nagy aszályok idején látták egy vár vízből kinyúló tornyát.

Ezekre a történetekre a régi halászok beszámolói ráerősítettek ugyanúgy, ahogy egy 1700-as években készült katonai térkép is, amelyen Örvényesnél a megjelölt helyen egy ma már nem létező szigetet jelöltek.

A titok megfejtéséhez 1957-59-ben sikerült a legközelebb kerülni. Akkoriban két muzeológus, Tóth Lajos és Szentléleky Tihamér mélyebben kezdett foglalkozni a rómaiak II-IV. század közötti tevékenységével a Balaton környékén. A rendelkezésre álló adatokból azt szűrték le, hogy a tó mélyén több, római kori villa romjai rejtőzhetnek.

Ezt a következtetést azzal magyarázták, hogy abban az időszakban, amikor a rómaiak a legaktívabbak voltak a Balaton környékén, akkor hosszan tartó, súlyos aszály sújtotta a vidéket, ezért a partvonal 500-1000 méterrel beljebb húzódott a meder irányába.

Az aszály-dagály változás természetes folyamat volt a tó szabályozása előtti időkben, de azt könnyen megtréfálhatta a jelenség, aki ezt nem tudta. Annak érdekében, hogy a muzeológusok állítását igazolni lehessen, a partokon is ásatásokat kellett végezni, hogy a feltételezett villák társai a szárazföldön is előkerüljenek. Az 1957-ben végzett ásatások során a part mindkét helyén római település nyomait találták.

A tó környékéért felelős Balatoni Intéző Bizottság (BIB) támogatta a víz alatti kutatásokat, de ennek ellenére az első vizsgálatokat csak 1958 szeptemberében folytatták le. A Tóth Lajos által vezetett feltáráshoz a kutatók kölcsönkapták a Balaton kutatóhajót, ami a víz alatti radarjával fel tudta térképezni a tó medrét.

A hajónak Tihanynál vették hasznát, míg Örvényesnél önkéntes fiatalok vállalták el a tó medrének vizsgálatát, amihez csónakokkal csatárláncba álltak és vasvillákkal kutatták át a tó fenekét méterről méterre haladva.

A munkálatokat azokon a helyeken kezdték, ahol a halászok bójákkal jelölték a veszélyes területeket. Az eredmények gyorsan érkeztek, ugyanis a hajó és a csónakosok is elég hamar megtalálták a víz mélyén fekvő romokat.

A vízbe ekkor lemerülő búvárok megerősítették a feltételezéseket, sőt, olyan tárgyakat hoztak fel a mélyből, amelyek egyértelműen a római időkből származónak tűntek. Az erre a célra felállított bizottság ekkor úgy határozott, hogy 1959 tavaszán mintegy húsz könnyűbúvárral átvizsgáltatja az egész medret, de erre végül nem került sor.

Ennek okait csak találgatni lehet, de az elég valószínűnek tűnik, hogy a Balaton teljhatalmú ura, a BIB döntött úgy, hogy kiszáll a projektből. A tó mélyén heverő romok titkaira talán soha nem derült fény, pedig a két muzeológus szerint érdemes lett volna folytatni a kutatást.

Szerintük Örvényesnél a Sió-csatorna ősét kiásó Galerius császár palotája süllyedhetett el a rossz helyszínválasztás miatt. Erre a búvárok által felszínre hozott tárgyakból (cserépkancsó, római dárdahegy, aranypénzek és ékszerek) következtettek.

Az északi part feltárása után azt feltételezték, hogy az ottani épületek a déli partról származó kövekből épültek, ez pedig élénk hajóforgalomra és Balatonszerte elsüllyedt gályákra utal. Talán egy nap ki fog derülni az igazság.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)