Az ENSZ és a holland kormány szeretné, ha Zwarte Pie kikopna a karácsonyi ünnepkörből

Ismerd meg az ünnep néhány kellemetlen alakját!Zwarte Piet: A hollandok között máig van, aki képtelen elfogadni, hogy Zwarte Pie annak a hozadéka, hogy Hollandia gyarmatosító, rabszolgakereskedő ország volt. A holland kormány és az ENSZ már dolgozik azon, hogy a Zwarte Pie kikopjon a karácsonyi ünnepkörből.

Perchta: Az Alpok környékén élő pogány népek legendáiban jelent meg először Perchta alakja, akit régen istennőnek tekintettek. Perchta egy nagyon öreg, állati arcú, hosszú köpenyt viselő boszorkány, aki lehet barátságos, de nagyon gonosz is.

A köpenye alatt kést rejtő Perchta karácsonytól vízkeresztig járja a házakat, hogy a jó gyerekeket megjutalmazza, míg a rosszaknak felvágja a hasát és szalmával tömi ki őket.

Kallikantzaroi démonok: Délkelet-Európa legendája arról szól, hogy karácsony idején előbújnak azok a gonoszkodó kis fekete lelkek, akik a föld alatt próbálják elpusztítani a világot tartó világfát, aminek a gyökerei és ágai támasztják a Földet.

A Kallikantzaroik azon dolgoznak két karácsony között, hogy lefűrészeljék az ágakat, gyökereket, ám az ünnepekre feljönnek a felszínre, hogy zűrzavart keltsenek. A világfának ennyi idő elég a megújulásra.

A démonokat sokféleképpen elijeszthetjük, de a leghatásosabb az, ha begyújtunk a kályhába és kifüstöljük őket, ugyanis a Kallikantzaroik a kéményen keresztül közlekednek.

Befana: A kéményen keresztül lopózik be a házakba a csúnyácska Befana, aki jóindulattal fordul a gyerekek felé, akik január 5-én várják az érkezését azzal, hogy zoknit tesznek a párkányra. Másnap a jó gyerekek finomságokat találnak a zoknijukban, míg a rosszak szenet.

A legenda szerint amikor Gáspár, Menyhért és Boldizsár úton volt a Kisjézushoz, akkor betértek Befanához, aki vendégül látta őket. Másnap a bölcsek hívták, hogy menjen velük, de Befana akkor nemet mondott.

Másnap Befana mégis útra kelt, de már sehol sem találta a bölcseket és Jézust, ezért azzal tölti az idejét, hogy a világon minden gyermeket megajándékozzon január 5-én.

Mari Lwyd: A briteknél több helyen is él az a hagyomány, amelyben állatoknak beöltözve vonulnak az emberek. A walesiek esetében a jelmez egyik legfontosabb része a csupasz lókoponya, ami a karácsony és az újév ünneplésének elmaradhatatlan része.

A Mari Lwyd háztól házig jár, miközben az őt hordozók énekelnek és tréfás verseket kántálnak, amire a házigazdák a saját mondókájukkal válaszolnak és kölcsönösen ugratják egymást. A cél az, hogy a Mari Lwyd hordozói győzelmet arassanak a háziak felett, mert akkor a Mari Lwyd beléphet a házba, amire szerencsét hoz.

Julbock: A svéd legendákban eredetileg a Mikulás kecskeháton érkezett. Erre utal az is, hogy a finneknél Joulupukki neve karácsonyi kecskét jelent. Az ünnepi kecske valószínűleg Thor két kecskéjének a „leszármazottja”, akik régen az isten harci szekerét vontatták az égen. A legenda szerint a Julbock segített a Mikulásnak kiosztani a jó gyerekeknek szánt ajándékokat.

Manapság az apró vagy nagyobb szalmakecske népszerű karácsonyi dekoráció a skandinávoknál, akik ezt a mérete és a gyúlékonysága miatt nem teszik fel a fenyőfára. A svédországi Gävle város minden évben felállít egy szalmakecskét, amit valaki állandóan felgyújt.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)